Zeneszerző: Póka Egon, Tátrai Tibor, Tóth János Rudolf
Szövegíró: Hobo
lesz még más is olyan mint én
engem az érdekel rád mit hagyok
Most, hogy végre újra együtt lehetünk és szemünk örömtől fényes,
megvallhatom nektek mélységes szeretetemet, eltékozolt életem ritka ajándékát.
Gyerekfejjel vak hitet akartak belém verni, ezért megszöktem és
sokáig csak az ösztönök iránytűjére bízhattam életem hajóját,
melynek a tagadás volt a kormányosa.
Micsoda viharok és szélcsendek dobáltak és fojtogattak bennünket.
Vitorlánk jégtől virágzott, matrózaink egymásnak rontottak. Befagyott
kikötőkben züllöttünk és a tehetetlenség pestise tizedelte
legénységünket. Volt, hogy olajat öntöttek előttünk a vízre és
meggyújtották, hogy ne futhassunk ki a nyílt tengerekre.
De Te mindig a kellő pillanatban jelentél meg közöttünk, hogy megvigasztalj.
Az árboc körül bújócskázó gyermekek nevetése,
Egy gyönyörű alma, amit kabátujjunkkal fényesítettünk ki,
Szépséges éjszakák a fedélzeten, a csillagsátor alatt,
Ezüsthalak szárnyalása a habok felett,
Aranyló ital kristálypohárban, barátom kezében,
Megsárgult lapok metszetei egy kapcsos könyvben,
Öreg anyókák meleg könnyei és áldása konok fejünkön.
Végigjártuk a Bűn országait, vergődtünk a Hiábavalóság tengerén
és végül megtértünk a Hagyományok szigetére, hogy megtisztuljunk.
Nagyapáink sírjai feldúlva, a herék eldobált sörösüvegei a
templomkertben és az elmebeteg gnómok ostoba és gyilkos szólamai
csak nehezen kopnak le a falakról. A nincstelenek kezében könyv
és gyertya, némán állnak az úton.
De gyógyító eső mossa arcunkat, szellő simogatja az ekét húzó lovacska
hátát, a kutya vidáman hajszolja a varjakat és a fekete
madarak ijedten kárognak a szokatlan zajban. Az öregember megtörli
homlokát, jót húz a flaskából és elveti magját Földanyácskánk méhében.
Minden kezdődik elölről.
Itt és így tért vissza hitünk és erőnk. Tudjuk, mindennek így
kellett lenni. Hűségünk nem volt felesleges. Asszonyaink otthon
melegen tartották a tűzhelyeiket, szívük féltéssel és gyengédséggel
tele, így vártak ránk. A Remények Hajója hazatért és nem fut ki többé soha.
Tépett vitorlám bevontam,
Ülünk a tűznél, az Idő mosolyog,
Töltök egy pohár bort mindenkinek,
Újjászülettünk, boldog születésnapot !
More Tábortűz Mellett
|
Rating: 2.73, 37 votes
Rate this song!
|
designed by NeoLine 
